Én - Uruha
02.
Uruha POV
Hallottam az egyenletes szuszogását, amiből arra következtettem, hogy alszik. Még közelebb bújtam hozzá, de álom nem jött a szememre. Nem tudom mi ütött Aoiba. Ő nem ilyen rögtön kapjuk le a másikat típus. Sok ideig szokott udvarolni annak, akibe szerelmes. Egy csomó ajándékot vesz neki és utána hívja el valahová. Sóhajtottam. Holnap tuti kapok fejmosást Rukitól, hogy hogy képzelem, hogy az ellenséggel járok. Nem érdekel. Szeretem Kyot és nem hagynám el semmiért. És a menedzser is lehet, hogy kivágja a balhét. Kurva jó lesz.
Hajnalban tudtam elaludni csak
Reggel arra keltem, hogy valaki gyengéden simogatja az arcomat. Kinyitottam a szemeim és Kyo mosolygós arcát láttam.
- Jó reggelt, Cica! – csókolt meg lágyan.
- Neked is, de még aludni akarok. – húztam a fejemre a takarót.
- Kapsz 5 percet.
Elment és átöltözött a szokásos Kyo-s cuccaiba. Nálam jobban senki nem ismeri őt. Mindenkinek az erős, antiszociális énjét mutatja, de valójában nagyon gyengéd és szerethető. Juj, tényleg holnap lesz 1 éve, hogy együtt vagyunk. Képzeletben fejbe csapom magam. Azt hiszem valamivel meg kéne lepni. Mondjuk…úgy is mindig cicának hív. Majd megkap engem neko jelmezben.
- Kicsim, ideje kikelni.
Bemászott mellém a takaró alá és átölelte a derekamat. Bújtam hozzá és beszívtam azt az erős, férfias illatát, aminek nem tudok ellenállni. Hmm.. Imádom. Lecsuktam a szemem.
- Naaa, ne aludj vissza.
Kipattantak a szemeim, ahogy megéreztem kutakodó kezét a seggemnél. Kikeltem az ágyból. A szekrény elé álltam és felvettem egy sima fekete farmert és egy fehér inget. A fürdőben kivasaltam hajam és már kész is voltam. Szegény Kyo csak nézett, hogy milyen gyorsan kész vagyok.
Hamar bent voltam a próbatermünkben, de a többiek már így is megérkeztek. Éreztem magamon Aoi átható tekintetét. Ruki mérgesen forrt magában. Reita aludt. Kai csak mosolygott.
- Mégis mióta jársz te a legnagyobb ellenségünkkel? – kérdezte a Chibi totál kiakadva – Azt hittem, hogy mind utáljuk őket, erre kiderül, hogy te a leggonoszabb élőlénnyel dugsz!
- Idefigyelj! – emeltem fel a mutató ujjamat – Semmi közöd, hogy kivel vagyok. Annak örülhetnél, hogy boldog vagyok! És ha még egyszer ócsárolni mered őt, nagyon megbánod.
- Pff. Nagyon megijedtem – vonta meg a vállát.
Szeretlek Ruki, de ilyenkor gyűlöllek.
- Hagy őt, Cica. Itt vagyok neked én. – mosolygott Aoi.
Leült mellém és elkezdte simogatni a combomat. Rögtön felálltam és az ablakhoz sétáltam. Esik az eső. Bárcsak itt lenne Kyo. Sóhajtottam és a hideg üvegre raktam a kezem. A mai napnak már nincs túl sok értelme. Kitaláltam valamit a holnapi napra. Ma elmegyek a cica jelmezért és eldugom valahova. Holnap mivel nekem nem lesz próba, kicsit rendbe teszem a házat meg magamat és csinálok valami finom vacsit. 7-re kész leszek mindennel, de majd felhívom Die-t, hogy foglalja le a biztonság kedvéért.
Felkaptam a kocsi kulcsom, elköszöntem a többiektől és fél óra kocsikázás után megérkeztem a kedvenc helyemre, egy olyan ruhaboltba ahol minden szokott lenni. Az eladó már ismert. Elmondtam neki, hogy mit szeretnék. A raktárba mentünk és mutatott egyet, amit rögtön fel is próbáltam. Egybe részes, hátul egy cipzár, igazi mancsok, hosszú farok, a kapucniján macskafülek, jó meleg. Csak az a gond, hogy az egész rózsaszín. Nem baj, ha Kyonak kellek, akkor így is tetszeni fogok. Visszaöltöztem, kifizettem és megköszöntem.
Villámsebességgel vezettem haza. Otthon jól bedugtam az ágy alá. Kíváncsi leszek mit fog szólni.
Kyo Pov
Hamar elaludtam és ennek az lett az eredménye, hogy elég hamar ébredtem fel. Cicám még édesen szuszogott mellettem, így őt kezdtem el figyelni.
Annyira belemerültem, hogy közben csörgött az óra, de ő még arra sem ébred fel szóval egy csókkal keltettem.
Nagyon nem akaródzott felkelni, de végül is sikerült és gyorsan készült nagy meglepetésemre.
Bent a stúdióban nem mertek beszólni a fiúk.
- Na mi az nem is szóltok semmit?
- Nem, ez a te magánéleted minket az addig nem érdekel még nem megy a banda kárára… - mondta Die.
- Oké nem fog.
A szünetben kerestem cicum, hogy neki hogy ment, de nem volt próba… Ezek szerint már otthon lehet.
Hm…akkor én is sietek.
A próbát gyorsan lerendeztem és már mentem is haza az én drágámhoz.
- Cica megjöttem! – vettem le a cipőm.
- Szia! – „repült” elém.
Átöleltem vékony kis derekát és adtam egy puszit a szájára.
- Na? Hogy ment?
- Huh …. Hát kicsit mérgesek voltak, de nem érdekelnek. Téged szeretlek ezt jobb, ha elfogadják. – húzta ki magát.
- Aranyos vagy kicsim. –csókoltam meg. – És Aoi?
- Hát…
- Igen?
- Kicsit megtapizott, de elutasítottam.
- Jólvan kicsim, de szólj ha nem bír magával… Akkor kicsit átrendezem a szép pofikáját.
- Ahj…Kyo!
- Jólavan befejeztem.
- Gyere csináltam vacsit. – mosolygott.
Leültünk enni, aztán tv-zni. Majd együtt fürödtünk szóval mindent együtt csináltunk.
Hozzámbújt az ágyban, amit annyira szeretek. Imádom az illatát. – szippantottam egy nagyot illatából.
Remélem Aoi nem fog rámászni… Nincs kedvem egy botrányhoz. De ez különös… még Rurunak is azt volt. Vajon mi lelhette szerencsétlent? Na mind egy ezt nem tudom meg egyhamar.
Igaz is! Holnap van az évfordulónk. Vennem kell neki valamit.
Biztos, hogy ő is emlékszik rá… Már alig várom ő mit talált ki. Remélem valami perverzet. Igazán vetkőzhetne, vagy csak elég lenne ha kevesebb ruha lenne rajta a kelleténél.
Ahj… inkább nem képzelem el, mert még gondok lennének belőle. – hunytam be szemeim.
Másnap reggel még cicám fürdött felhívtam a fiukat, hogy később kezdődjön a próba, mert ajándékot nézek Rurunak.
Egy kis morgás ellenére nem volt kifogás… Sajnos ma kicsimnek szabadnap van így rendet meg vacsit nem tudok csinálni… illetve rendelni a kaját, mert a főző tudásom az pocsék.
Így próba gyanánt elmentem egy ékszer üzletbe….
Ott kértem, amire szükségem volt, majd tényleg próbára mentem. A próba végeztével Die elhívott egyet inni, amit nagyon furcsálltam… De végülis jót beszélgettünk.
Kicsit sajnáltam, hogy ilyen későn érek haza pont ma, de remélem Uruha nem lesz mérges.
Amint beléptem a házba finom illatok csapták meg az orrom, de valamiért először a hálóba igyekeztem és ott megláttam egy számomra nagyon tetsző Uruhát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése