Kyo - Hire, még mindig x3
Uruha POV
Imádtam azt az estét.
Boldogan ültem le a próbatermünkben a kanapéra, de vannak kétségeim. Lehet, hogy túl korai ez az egész. A többek vajon mit fognak szólni? Kai örülni fog, Reita is, Ruki ki lesz borulva, Aoi… őt nem tudom.
Nézegettem a gyűrűt. Boldog vagyok Kyo-val, szeret és ő is szeret. Ez a lényeg. A Gazette vagy elfogadja, vagy nem.
Aoi lépett be a terembe és egyből elvigyorodott. Leült mellém és megcsókolt. Reagálni nem volt időm és hiába próbáltam eltolni, nem tudtam. Hátra döntött a kanapén, amikor megjelent Ruki és Kyo. A gitáros kicsit meglepődött így volt időm lelökni magamról és a chibik mögé menekülni.
- Mondtam, hogy Aoihoz jobban illik – mosolygott az énekesünk – Te is felfoghatnád végre, hogy semmi keresnivalód Uruha közelében. És nem is illesz hozzá.
- Fogd be Ruki – mordultam rá – Inkább baszogatnád őt – néztem a fekete hajú gitárosunkra – aki folyton azzal szórakozik, hogy rám mászik. Nem érdekel, hogy mennyire utálod az egész Diru-t, de had döntsem már el, hogy kivel akarok lenni.
Nem mondott semmit, csak nézett rám nagy szemekkel.
Ez az egész dolog nemsokára eléri a tetőpontját és már elegem van. Láttam Kyo arcán, hogy ő is mérges.
- Én most megyek – öleltem át – majd otthon találkozunk.
Nyomtam a szájára egy puszit és léptem is. Kiértem a parkolóhoz. Most légy okos Uruha. Gyalog nem igazán mehetek sehova. Hamar lezártam a magánvitámat és hazafelé vettem az utam. Csak félórányira van. Majd elviszem a kocsim és majd céltalanul vezetek.
Úgy is tettem. Néztem az utcákat, de nem jutott semmi okosság az eszembe, így maradt a tengerpart.
2 óra alatt oda is értem. Leparkoltam és lesétáltam a vízhez. A jó idő és a meleg ellenére alig voltak. Olyan csendes és nyugodt minden. Levettem a ruhám és egy szál bokszerbe belerohantam a vízbe. Pancsoltam kicsit aztán csak úgy elkezdtem mászkálni a part mentén a fehér homokban. Jól éreztem magam.
Akkor kaptam fel a fejem, amikor már kezdett lemenni a nap. Kyo tuti mérges lesz. Felöltöztem, beültem a kocsiba és próbáltam hívni telefonon, de lemerült. Gyorsan akartam menni, de mindig ilyenkor vannak a dugók.
Éjfélre estem be az ajtón. Gondoltam, hogy már alszik ezért óvatosan lopakodtam. A hálónkban viszont égett a lámpa. Lefürödtem és benéztem.
Békésen aludt. Egy könyv volt a mellkasán. Biztos olvasta. Elvettem és a helyére raktam. Befeküdtem az ágyba és hozzá bújtam, de felébredt.
- Aggódtam érted. Azt hittem, hogy vissza se jössz.
Még sosem hallottam ilyen kétségbeesetten beszélni.
- Csak a parton voltam. Sosem hagynálak el. Úgy is nemsokára összeházasodunk.
- Szeretlek.
Szenvedélyesen csókolt meg, amit rögtön viszonoztam.
Az ő karjaiban aludtam el.
Kyo POV
Inkább otthagytam a csapapot, akik még mindig döbbenten néztek rám.
Elindultam, hogy megkeressem a drágám.
Útközben találkoztam Rukival, akihez csatlakoztam. Nem szóltunk egymáshoz csak sétáltunk.
Mikor beléptünk a terembe latglózott a látvány... Rögtön el is kapott a méreg,de muszáj volt türtöztetnem magam.
Ruru mögént araszolt Ruki pedig lenyomta a szokásos szöveget...
De amint meglepödtem az- az volt,hogy Ruru megvédett kettőnket.
Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy Ruru elrohant... mire észbe kaptam és követtem már nem volt sehol.
Szomorúan ballagtam vissza a terműnkbe, ahol a srácok végre nem bámultak bamba képpel.
- Probáljunk!
Egy szó nélkül álltak fel és mentek oda a hangszereikhez.
Estig probáltunk.
- Elég lesz mára... - intettem le őket.
Elköszöntünk egymástól és mindenki elindult a maga útjára.
Szépen hazakocsikázam, közben próbáltam elérni Rurut telefonnon de folyton nem kapcsolhatót jelzett.
MIkor hazaértem nem láttam sehol, így kezdtem nagyon aggódni... Mi van ha elrabolták? És ha leütötték és most ott fekszik valahol az utcán? - járkáltam fel, s alá.
Nagy jó! Le kell nyugodtom! Biztos jól van.
El is mentem inkább fürdeni. Miután ezzel megvoltam és mentem a hálóba egy könyvet olvasni.
Elaludhattam mivel arra ébredtem meg, hogy Ruru hozzámbújik.
Számonkértem hol volt és el is mondta.
Hál'istennek csak a parton volt. Nagy kő gurult le a szívemről.
Hozzámbújva aludt el, minek következtében nekem is sikerült visszaaludni.
Másnap reggel szokásunkhoz híven indultunk el együtt a próbára.
A srácok ma igen álmosnak tűntek, így nem próbáltunk sokat.
Délután már mehettem volna is haza, de helyete inkább ellátogattam a hívatalba.
Érdeklődtem, hogy- hogy házadoshatna össze két férfi.
A kis hölgy először el akart küldeni, de nem tágítottam. Végül hívni akarta volna a biztonságiakat, de megjelent egy öltönyös fickó és amit meghallotta miről is van szó azonnal az irodájába hívott.
Leültünk és sikerült túllépni a formaságokon is.
- Szóval ön és a másik művész úr meghátasodnának...
- Khm...szerintem tegezödjünk...
- Rendben. Ha gondoljátok szívesen segítek a szervezésben. - tette a kezét a térdemre.
- Hm...ezt még megbeszélem otthon.
- Rendben, akkor majd még hívjanak fel. - tette feljebb egy kicsit a kezét, így már combomon volt.
Bevallom lesokkoltam. Ez most mi a fenét akar? És ha nem is akar semmit minek tapiz?
- Itt a névjegyem. - vett elő egyet.
- Rendben köszönöm, viszlát!
Elvettem és majd hogy nem menekültem ki onnan...
Valahogy rohadtul fusztrál ez a pasi...
Siettem haza kicsimhez, akinek egy jó nagy puszit adtam az ajtóban.
Elmeséltem neki a történteket, amit kicsit kerek szemekkel hallgatott végig...
