Ruki POV
Csak álltam előtte és néztem a dühtől csillogó szemeit. Tehetetlen voltam. Nem akartam ezt. Utálom az érzéseket.
- Kérlek, értsd meg. Őt szeretem. – hajtottam le szomorúan a fejem.
- Nem fogom megérteni. Egy ribanc vagy! – ordított.
A szívem összeszorult és ezer darabra tört. Fújtatva ment el. Végleg kilépett az életemből.
Egy ideig álltam, utána siettem Uruhához. A kertben ült. Rám nézett és megcsókolt. Rögtön viszonoztam. Bújtam a karjai közé. Csak azt akartam, hogy ott legyen mellettem valaki. Kellett a támasz. Egyedül elvesztem volna.
Zihálva keltem fel és rögtön oldalra néztem. Toshiya békésen szuszogott mellettem. Ez volt életem legrosszabb álma. Én meg Uruha? Fúj. Miatta nem hagynám el őt. Inkább a halál. Visszafeküdtem és odabújtam hozzá, de ő megébredt.
- Baj van? – kérdezte kómásan.
- Csak rossz álom. – suttogtam.
Tényleg megkönnyebbültem, hogy nem a valóság.
Átölelte a derekamat és hamar visszaaludt. Egy ideig még néztem a békés arcát aztán én is elértem álomföldre, ahol már minden jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése