2011. május 6., péntek

With you 01

Hirével alkottunk x3 Büszke vagyok rá *o*
Kyo x Ruru, mert mi megtehetjük~
Ruru - én
Kyo - Hire
Ide nézz be: http://www.hire-chan.blogspot.com/?zx=fc65116f3a7d274a
enjoy~

01
Uruha POV
Álmosan kinyitottam a szemeimet és oldalra fordítottam a fejemet. Kyo békésen aludt mellettem. Muszáj volt elmosolyodnom. Óvatosan felkeltem és lementem a földszintre a konyhába csinálni neki valami reggelit. Főztem tojást, sütöttem pirítóst és kiöntöttem egy pohárba narancslevet. Visszamásztam a közös hálónkba és az egyik éjjeli szekrényre csúsztattam a tálcát, amin a sok finomság volt. Bebújtam az ágyunkba és elkezdtem simogatni a mellkasát. Nem akarom felkelteni, de muszáj, különben elkésünk és akkor baj lesz, amit nem akarok.
- Ébresztő, Édesem! – suttogtam a fülébe.
Erre csak felmordult és magára húzta a takarót. Oooké, te akartad. Lehúztam róla és a derekára ültem. Erre kipattantak a szemei és lehúzott egy elég vad csókra, amit azonnal viszonoztam. Közben a seggembe markolt, amire felnyögtem. Pihegve váltam el tőle.
- Kész a reggeli. – mosolyogtam rá.
- Én inkább téged ennélek meg.
- Elkésnénk.
Lemásztam róla és az ölébe raktam a tálcát. Csak néztem, ahogy 2 perc alatt megeszi az egészet. Imádja a hasát és nagyon válogatós. Csak az általam készített ennivalókat szereti. Amit más csinál, az általában a kukában végzi.
A szekrény elé álltam és elgondolkoztam, hogy milyen ruhát vegyek fel. Közös interjúnk lesz a Dir en Grey-vel Valami olyan kéne, ami kihívó és sexy. Kínozni akarom Kyo-t, hogy nem mászhat rám mindenki előtt. Senki nem tud a kapcsolatunkról, még a bandáink sem. El se hinnék, hogy a ribanc, iszákos, tökéletes Uruha a nagy egoista, sok dolgot megélt Kyo alatt nyög éjszakánként. Rukiék arcát megnézném, mosolyodtam el magamban. Kihúztam egy fekete combfixes nadrágot és hozzá egy fehér inget. Bevonultam a fürdőbe. Megcsináltam a hajam, egy kis smink és felöltöztem. Amint kiléptem ő rögtön magához húzott és a nyakamba csókolt.
- Ne-neh.. – sóhajtottam.
- Cicám, ugye tudod, hogy nem jó, ha húzod az agyam? – kérdezte sunyi vigyorral.
- De indulnunk kell.
Felkapta a kocsi kulcsot és már mentünk is. Azt hittem, hogy az autóban békén hagy de neeeem, a szabad kezével folyton a combomat simogatta, amivel kezdett felizgatni.
Amint leparkolt, kiszálltam és gyorsan elindultam az öltözőnk felé, direkt. Nem lenne jó, ha a többiek megtudnák, hogy együtt jöttünk.
Lihegve nyitottam be a helyiségbe. Minden szem rám szegeződött. Levágódtam a kanapéra és hátra döntöttem a fejem. Zavart, hogy magamon éreztem Aoi átható tekintetét, ami mostanában egyre többször van
- Fél perc és kezdünk! – jelentette ki az énekesünk – Nem akarok semmi balhét. Tudom, hogy nem szeretnek minket, mi se őket.
Egyszerre mentünk be a stúdióba.  2 vörös kanapé volt a bandáknak. Leültünk és néztünk a középkorú műsorvezető nőre. Először a Diru-t faggatta ki, de Kyot kihagyta. Utána minket.
- Nos, Uruha-san. Van jelenleg párkapcsolata? – kérdezte kíváncsian.
Majdnem dobtam tőle egy hátast. Igen, van, de semmi köze hozzá. Épp válaszoltam volna mikor Aoi elém állt és megcsókolt közben a derekamat simogatta. Mindenki lefagyott kivéve én. Próbáltam ellökni, de csak nehezen sikerült. Kyo felállt és akkorát mosott be a gitárosnak, hogy én is néztem.
- Azért kapod, mert ahhoz nyúltál, ami az enyém – mondta idegesen.
Ezzel még jobban meglepett. Megfogta a kezem és az ölébe húzott. Aoi sértődötten fogta az arcát. Ennek tuti megmarad egy ideig a nyoma, de nem sajnáltam. Jogosan kapta.
Még kérdezgette pár dolgot a nő utána fáradtan hazafelé vettük az irányt.

Kyo Pov
Mikor megláttam. Hogy Aoi csak úgy lekapja az én Rurumat féltékeny lettem.
Ő az enyém nem nyúlhat hozzá senki más. – gondolkodtam miközben mentünk haza.
Nem szóltunk egymáshoz még be nem értünk a lakásba.
Ott aztán nem bírom tovább….
- Mi van köztetek? – szorítom a falhoz.
- Semmi!
- Akkor mi volt ez?
- Fogalmam sincs.
Nagyon mérges vagyok… Bent a cégnél nem tudok rá figyelni. Mi van ha zaklatni fogja?
- Kyo! Figyelsz rám? Hozzád beszélek…
- Bocsi nem figyeltem… Mit is mondtál?
- Semmit…
- Na…szívem…-simogattam combját, mire felhúzta azt a derekamhoz.
Mindketten tudjuk mi következik most….
Megfogta a kezem és beszaladtunk a hálóba.
Én levettem a felsőm ő addig levette az ágyról a takarót.
Amint ezzel megvoltunk találkoztunk az ágy közepén egy vad csókba.
Eldöntöttem az ágyon gyorsan szedegetve le róla a ruháit.
Volt amelyik nem ment olyan simán, de már elég gyakorlott vagyok egy ilyenhez.XD
Ő sem tétlenkedett. Az én ruháim is hamarosan az övéi mellett pihentek az ágy mellett a földön.
Egy pillanatra elszakadtam puha ajkaitól, hogy síkosítót vegyek elő.
Benyúltam a fiókba és elővettem a kellékeket.
Mielőtt bármit is tettem volna kényeztetni kezdtem. Csókolgattam, ahol csak értem, amit apró sóhajokkal nyugtázott.
Lehajoltam és végig nyaltam már igencsak merev tagján. Jólesően nyögött fel, ami zene volt füleimnek.
Nem hagytam elmenni, inkább felhajoltam egy csókra miközben letekertem a kupakot és bekentem ujjaimat.
Lassan toltam belé az elsőt, közben a nyakát csókolgattam, hogy kicsit enyhítsem a fájdalmát.
Mikor elég tágnak véltem következhetett a második is, majd a harmadik.
- Kyoh…magadat…
Teljesítve kérését felhúztam egy gumit, bekentem magam, majd lassan belé csúsztam.
Hatalmasan nyögött, ami feltüzelt… legszívesebben azonnal mozogni kezdtem volna, de hagyni szeretném, hogy szokja az érzést.
Nemsokára lökött egyet a csípőjével, amit jelzésnek vettem, így lassan mozogni kezdtem.
A tempónk egyre gyorsabb lett. Megszaporodtak a szoba csendjében a nyögések hangja.
Mikor már közel volt a „vég” ráfogtam merevedésére, hogy együtt mehessünk el.
Egy hangos sikollyal ajkain meg is történt. Egyszerre mentünk el.
Levegő után kapkodva dőltem mellkasára.
- Ez nagyon jó volt… - suttogta miután valamennyire már visszanyertük a normális lélegzetvételünket.
- Azt meghiszem! – csókoltam meg.
Közösen mentünk fürdeni és megmoshattam a hátát.XD
Boldog vagyok vele és nagyon szeretem. Bármit is fog szólni hozzá a banda. Uruha nem lehet Aoié, ha kell harcolok érte.
De megbízom benne és tudom, hogy szeret szóval nem biztos, hogy szükség lesz erre. De ez majd holnap úgyis kiderül… addig pedig élvezem kedvesem társaságát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése