Uruha POV
Először boldog voltam mikor megtudtam, hogy jársz Kaoruval, mert tudtam, hogy nála jobbat nem találhattál volna. Aztán eltelt pár nap és én újra padlón voltam. Miattad. Azt hittem, hogy már nem szeretlek, de tévedtem. Furcsa hely a szív. Most is össze vagyok törve. Azt várom, hogy valamilyen módon üzensz vagy megkeresel és én a karjaidba borulhatok védelmet keresve az ölelésedben. A napok csak úgy múltak és én nem tehettem semmit. Egyedül álltam magányosan. A munka tartott életben, mindig kitaláltam valamit, ami lefoglalt egy kicsit, de visszatértél a gondolataimba. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, sírva zuhantam össze. Túl gyenge vagyok. Mindenkit elvesztettem. Kai-chan próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel.
Már épp pakoltunk össze. Csak én, Ruki és Aoi voltunk a próbateremben.
- Nem megyünk el inni? – kérdezte a gitáros.
- Menjünk. – lelkesült be a kicsi – Ruru, te is jössz. – nézett rám gyilkosan.
Megadóan felsóhajtottam. Legalább majd berúgok, és egy kicsit elfelejthetem őt. Egyből a kedvenc kocsmánkhoz indultunk. Ahhoz képest, hogy korán volt, már egész sokan lézengtek. A pulthoz ültünk és mind a hárman rendeltünk valami erőset. Amint kihozták egyszerre ittam meg az egészet. 2 óra múlva már egy halom üres pohár volt előttem, de nem tudtam lerészegedni. Elköszöntem a többiektől és haza másztam. Megfürödtem, bevágódtam az ágyba és hamar elnyomott az álom.
Másnap korán keltem. Bekapcsoltam a TVt és megakadt a szemem valamin. A híradós nő azt mondta, hogy összeköltöztél Kaoruval. Még egy tőr a szívemben, mert tudlak szeretni. Azok az ismerős könnyek újra végig csorogtak az arcomon és legszívesebben megöltem volna magam.
Úgy éreztem magam, mint egy összetört játék baba, aki örök sínylődésre van ítélve. Akit eldobtak anélkül, hogy megtudták volna az érzéseit. Szeretlek Kyo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése