Promise

Nézett ki az ablakon és figyelte az elhaladó embereket és autókat. Teru járt a fejében és a szavai. Szerette Őt. Ő is ezt érezte, de tudta, hogy köztük nem lehet semmi. Nem érezhetett. Ki akarta tépni a szívéből, mert csak gyengítette. Harcolt önmagával. Jasmine és az ígéretük még fogva tartotta. A korházi ágyánál megfogadta, hogy senki mást nem fog szeretni. A szíve nem fog többé égni, de most mégis..

Nézte, ahogy egyre nagyobb cseppekben esik az eső és eláztat mindent. Ezek az ő könnyei voltak. Hívta a szíve a másikat, de az már fent volt az égben.

- Szeretlek Jasmine.

Csak halkan suttogta. Nem akarta, hogy rajta kívül más meghallja. Ez csak egy embernek szólt. Egy angyalnak.

Tokyo utcán Jasmine könnyei folytak. Már nem tudta átölelni Hizakit, de boldognak akarta látni. Viszont ismerte, hogy az igazi szívből jövő mosolyt csak ő csalhatja az arcára, de már képtelen volt.

Örökre elszakadtak egymástól. Nézte, ahogy a színek egyre jobban megfakulnak. A szíve bezáródik és már csak egy embernek van benne helye. Bármilyen messze is lesz a szívük, a vörös fonál összetartja őket.