05
Hire - Kyo
Reina - Ruru
Uruha POV
Mindent elmondott és tátott szájjal hallgattam végig. Mi az, hogy az a pasa csak úgy letapizza? Kezdtem egyre mérgesebb lenni. Kyo az enyém és nem nyúlhat hozzá senki más csak én.
- Na? Felhívjam? – nézett a szemembe.
- Nem. Az se érdekel, ha nem házasodunk össze, de nem találkozol még egyszer vele. Te az enyém vagy és vegye tudomásul. Majd elintézzük máshogy.
- Ne hisztizz Hercegnő. Viszont sexy vagy amikor féltékenykedsz. – suttogta a fülembe.
- Perszeee. – játékosan kinyújtottam rá a nyelvem és elfordultam.
- Naaa, Ruru-chan.
A nyakamba csókolt mire kuncogtam egyet.
- Miért van az, hogy neked nem lehet ellenállni? – suttogtam.
- Oh, szóval ellenálhatatlannak tartasz. – vigyorgott – De ne légy féltékeny, nincs okod rá. Viszont ha nem szeretnéd, akkor nem hívom fel.
Nagy kiskutya szemekkel néztem rá, mire kedvesen elmosolyodott és megcsókolt.
***
Eltelt pár nap. Eléggé furán viselkedett velem. Olyan, mint ha valami rosszat csinált volna. Aztán egyre kevesebb időt tudtunk együtt tölteni. Mindig korán ment el és későn ért haza, ami már nagyon frusztrált. Mi lehetett?
Ez ment nap, mint nap, de meguntam. A próbáról hazaengedett Ruki, mert ő is látta, hogy van valami. A Dir en Grey próbaterméhez mentem. Benéztem az ajtón mire a többiek csak elmosolyodtak és kimentek. Ott maradtam Kyoval. A légkör nagyon feszült volt.
- Beszélnünk kéne. – néztem rá komolyan.
- Mondd.
- Miért vagy ilyen? Alig vagyunk együtt és teljesen úgy érzem, mint ha már nem szeretnél. – hajtottam le szomorúan a fejem.
- Ez butaság.
- Akkor mondd meg, hogy mi van! – emeltem meg a hangom.
Beállt a pár percnyi csönd, végül megszólalt.
- Lefeküdtem azzal a férfival.
Ezt képes volt szép nyugisan kimondani.
- Ohh..már értem. Rendben. Sok boldogságot nektek. Még ma összepakolom a cuccomat és visszaköltözök a házamba.
Olyan mérhetetlen fájdalom mardosta a mellkasom amilyen még nem volt. Beültem a kocsiba és úgy vezettem, mint egy őrült. Mikor beléptem a lakásba, hangosan becsaptam az ajtót. Volt pár nagy kartondobozunk meg táskánk, amikbe belepakoltam a cuccaimat, ami eléggé sokáig tartott, mert sok ruhám van. Közben azon agyaltam, hogy miért tette. Hülyeség az egész. Ha szeretne, akkor nem engedett volna el. Könnycseppek folytak végig az arcomon. Bedobáltam a cuccokat a kocsiba és már mentem is a lakásomhoz, ami szerencsére nincs olyan közel Kyoéhoz.
Közben elkezdett esni és mire bevittem a házba a cuccokat már csupa víz lettem. Becsuktam az ajtót és bámultam a poros bútorokat. Régen voltam itt. Most olyan magányt árasztott az egész, mint amilyen régen voltam. És ez nagyon nem tetszett. De már nem lesz ’mi’ csak én meg ő. Két idegen ember, akiknek nincs többé közös jövője.
Kyo POV
Aranyos volt ahogy féltékenykedett és nagyon sexy is egyben... Imádom őt! Annyira jó vele aludni meg mást is.
Imádnivalóan puhák az ajkai és az a kis pajkosság... áh megbabonáz...
Másnap reggel fehívott a tegnapi pasas, aki segíteni akart és még le is tapizott.
Kérte, hogy menjek el hozzá este...
hajtott a kíváncsiság, így elmentem...
Leitatott a többi meg jött magától....
reggel mielőtt még felébredhetett volna gyorsan elhúztam a csíkot.
Rettentően széggyeltem magam... Sz egy dolog, hogy leliatott, de hogy tehettem ezt Ruruval? Életem szerelmével?
Nem bírtam a szemébe nézni, amit észre vett és nem csak ő hanem a banda is...
Mikor kettesben maradtunk nem volt más választásom, mint, hogy elmondjam... Láttam a szemében, hogy ha nem is mondja, de összetörtem a szívét... Egy szemét vagyok!
Elhalasztottam a próbát és hazamentem. Ő már nem volt ott és a cuccai sem...
Borzasztóan hiányzott... Ennyire még nem éreztem magam szarul...
Elővettem egy üveg pálinkát és az szép lassan fogyott el miközben telt az idő...
Ezt csináltam majdnem egy hétig... Berugtam. Elaludtam. És mikor felébredtem megint ittam egy kicsit.
Tönkretezsem magam, de más az sem érdekel. Ruru nélkül nem éri meg élni...
A srácok többszöt is voltak itt, de mindig elhajtottam őket. A pasas is keresett, de elküdtem a fenébe.
Egyik nap mikor épp indultam volna piát venni, mert elfogyott (megint nem voltam teljesen józan) megláttam az ajtómban Aoit toporogni.
- Szia!
- Uruhaa már nem lakik itth? -mondtam.
- Hozzád jöttem. De elég szarul nézel ki. Ittál?
- Csak kicsit...
- ezzel nem szerzed vissz uruhát!
- Te csak ne pofázz nekem vágod? - ágaskodtam fel és kaptam el a felsőjét, már amennyire volt egyensúlyom.
- Büzlesz.
- Hagyjál....
- Segíteni jöttem.
- Nem tudsz...
- Ruru nem önmagam...bejár a próbákra, de nem boldog...
- Cöh...
- Szeretem őt az istenért! És rossz nézni ahogy szenved! - kent fel a falra.
- Nyugi már ember...
- Áh kár is vesződnöm egy ilyen részeg fasszal... - indult el.
Ha most elmegy talán sosem kapm vissza Rurut...Ő talán segíthet.
- Várj... mi a teved?
Vigyorogva fordult vissza felém...Lehet, hogy rosszul döntök és akar valamit majd érte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése